CMI FTK

Nos, lehet, hogy újraizzítom a blogot, lehet, hogy nem... mindenesetre most van hozzá kedvem. Felgyűlt egy csomó cucc megint a fejemben, periodikus írásokra továbbra sem számítok magamtól, olvasókra se nagyon :), de mindenesetre ezt-azt azért valószínűleg írok majd megint. A CMI-t valószínűleg meghagyom, a keletkezés emlékére.

Minél többet tudunk meg a netgenerációról, annál több kérdésünk, s annál kevesebb válaszunk marad. De sajátos módon a legkevésbé a „netgenerációsság” egyik, kezdetben meghatározónak gondolt jegye: a magabiztos IKT-kompetencia vélelmezése hozza a kérdéseket. Ott inkább differenciálódnak a korai, lelkes megnyilvánulások, sőt egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy azok – akárcsak a technológiai felhajtásciklus – erősen túlzóak voltak. Az IKT-tudás és a hajlandóság az infokommunikációs eszközök használatára ugyanis, más kompetenciákra (például a nyelvi kompetenciára) is jellemző módon, szocializációs vagy ahhoz hasonló folyamatok mentén alakul ki. A számítógép- illetve mobileszköz- és az internethasználat módjait, gyakoriságát, jellemzőit és irányait referenciacsoport vagy –csoportok jellemző használati módjai határozzák meg. A referenciacsoportok pedig nemcsak korosztályonként, hanem kultúránként, szubkultúránként, társadalmi rétegenként, közösségenként stb. bőven eltérőek lehetnek. Azaz nemcsak korosztály szerint nem egységes az úgynevezett netgeneráció (bár valójában itt is több generációról beszélhetünk, a technológiai generációváltás időszakai ugyanis egyre rövidülnek), hanem az IKT-használatnak a társadalmi-kulturális eltérések összefüggésében látható különbségei is. Tehát amennyiben a fiatalt a környezete nem inspirálja az igényes, alkotó IKT-használatra, akkor inkább kivételes esetben, mint jellemzően fejlődik csúcsfelhasználóvá, esetleg szakmabelivé. Kevésbé motiváló környezetben a kisebb ellenállás, illetve az erőfeszítések szempontjából gazdaságosabb tevékenykedés felé mozdulva, a (például a kortárs csoport számára ismert és kedvelt) szórakoztató alkalmazásokat és felületeket részesíti előnyben. A gazdaságosság nem generációs kérdés, speciális motiváció (például személyes érdeklődés) híján csak és kizárólag azon tevékenységek elsajátítására, begyakorlására szánunk időt és energiát, amelyek a mindennapi, felkészültségeket igénylő helyzeteinkben való boldogulást segítik, illetve lehetővé teszik. Hogy ezek a helyzetek milyen jellegűek, és hogy mit jelent az azokban való boldogulás, az lehet generáció- de még inkább korosztályfüggő. A kortárs csoportban való érvényesülés, jó hírnév és státusz kialakítása például meglehetősen fontos boldogulási feltétel a kiskamasz-kamasz korosztálynak, de sokkal kevésbé lényeges az idősebbeknek vagy a fiatalabbaknak. Amennyiben egy bizonyos közösségi felület vagy egy bizonyos hálózatos játék használata státuszalakító tényező, akkor annak használatába érdemes energiát fektetni, de nem érdemes mondjuk blogírásba vagy ebook-alkalmazások tanulmányozásába. Hogy mely tevékenységekből lesz egy-egy adott kortárscsoportban státusztényező, az igen variábilis, és számos külső körülmény határozza meg, a csoport többségének anyagi helyzetétől a hangadók családi hátterén keresztül a közösség számára területi alapon elérhető médiatartalmakig. De bármi is legyen, az IKT-vonatkozása meg fogja határozni, hogy a fiatalok egyes csoportjai milyen alkalmazásokat és milyen mélységben (tevékenységre, célra stb.) fognak használni. Ezek azonban nem feltétlenül vagy legalábbis nem mind jutnak át a csoport határain: más csoportokban kevésbé lesznek érvényesek az IKT-használat helyi normái. S nemigen lehet ez másképp a csoportok online változataiban sem: az online csoportnormák szerint szintén szankció éri, sőt a csoportból kiesés fenyegeti azokat, akik nem megfelelő eszközöket vagy a csoport működése szempontjából nem adekvát módon használnak. Tehát a netgenerációs IKT-használat nem lehet összességében ilyen vagy olyan: mindig olyan, amit az aktuális környezet – családdal, kortárs csoporttal, oktatási közeggel, munkahelyi közeggel, baráti, rokonsági hálóval – enged vagy megkövetel.

Az is kevésbé kérdéses, hogy az IKT-használat időbeli mértéke, aránya más tevékenységekhez képest mekkora. Kétségtelen, hogy ez a mérték az utóbbi két évtizedben jelentősen megnőtt. Hiszen különösen a webkettes eszközök térhódítása óta nemcsak mindig van mit látni-olvasni, hanem mindig van mit csinálni és van kivel interakcióba lépni a neten, ráadásul a lehető legegyszerűbb módon és a legkevesebb erőfeszítéssel. Az egyik legfontosabb kulcsszó feltehetően az egyszerűség. Ugyanis más szabadidős elfoglaltságok az utóbbi időben nem lettek könnyebben elérhetők a fiatalok számára, mint korábban voltak, sőt az interneten való jelenléthez képest több időt és erőfeszítést igényelnek. Ez akkor is így van, ha maga az elérés nem vált nehezebbé, ráadásul azzal is számolnunk kell, hogy bizonyos körülmények között még ez sem igaz. A külvilágról alkotott kép a veszély irányába mozdul, amelynek egyenes következménye az otthonnak a gyermek számára egyedüli biztonságos helyként való tételezése a szülők részéről, bármilyen csalóka is legyen ez a vélekedés. A szabadidős programok – különös tekintettel a sport- és kulturális programok jelentős részére – pedig például a kelet-európai régióban egyre inkább jelentős anyagi ráfordítással járnak, illetve hátrányos helyzetű régiókban és társadalmi csoportok számára sokszor egyáltalán nem is elérhetők (vagy nem jelennek meg elérhetőként, ami a végeredmény szempontjából ugyanaz).

A kérdés igazában az, hogy a megnövekedett számítógépes-internetes időtöltés, a könnyen kezelhető alkalmazások-felületek, valamint a könnyen elérhető és könnyen megszakítható interakciók kombinációja milyen mentális hatással van azokra az emberekre – legyenek bármilyen korosztályból - , akik életvitelének ez szerves és jelentős része. Netgenerációs jellemzőnek szokás tekinteni például a multitask „üzemmódot”, ami maga után vonja az egy gondolatmenetben való tartós elmélyülés akadályozását; a tartós koncentráció képességének gyengeségét; a kockázatok és következmények felmérésének elégtelenségét; a memória romlását; az erős kritikai hozzáállást. Ezek azonban a jelek szerint nem egy generáció, hanem inkább egy életvitelszerű tevékenységcsoport velejárói. Esetleg annyiban tekinthetők generációs jellemzőnek, hogy míg az idősebb nemzedékek már többé-kevésbé kialakult információ-feldolgozási szokásokkal és rutinnal találkoznak az adott tevékenységcsoporttal, a fiatalabbak elsődleges szocializációjuk során, így előfordulhat, hogy a „régi” rutinok és szokások náluk már ki sem alakulnak. Mindazonáltal a neten életvitelszerűen tevékenykedő idősebbek teljes másodlagos szocializációs folyamaton esnek át. Tehát nemcsak az a kérdés, hogy a netgeneráció tagjai miben mások, mint a korábbiak, hanem hogy a neten „élés” az egyes korosztályokban és korosztályokon belüli differenciált csoportokban mit változtat meg.